Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
Reggel csokik elrejtésével kezdtem a napot. 
Íme pár rejtekhely:
Jééé, egy apró csokinyuszi bújkál ott a fűben! Unokaöcsém (3 éves) nagyon lelkesen kereste, kicsit segítettünk neki. Aranyos volt. Locsolós verset is mondott. Ezek a mai gyerekek...
Emlékszem, amikor még én is hittem a húsvéti nyúlban. Korán felkeltem, hogy minél hamarabb megtalálhassam a meglepetéseket. Nem is a csoki volt a lényeg, hanem a keresés. Aztán egyik alkalommal találtam egy zacskót tele édeséggel a mosogép mellett eldugva. Akkor jöttem rá, hogy nem létezik nyuszi, hanem anyukám vette át a szerepét. Nem ért nagy trauma, valahogy sejtettem, ha jól emlékszem rá. Elég sokáig hittem ezekben a dolgokban, a Télapó is ilyen volt. Jó volt gyereknek lenni. Néha még ma is az vagyok, de ünnepekkor azért más a helyzet.
Ha valaki megtalálja a csokit ezen a képen, az kap egy piros tojást.:D A kép mérete talán nehezíti a feladatot, de nem lehetetlen.
Nem találta meg senki? Akkor megmutatom!
Ott vaaan!!!
Na jól van, elég a játékból.:D
Tesómék később jöttek a vártnál, így a csoki olvadásnak indult. Ezért újból el kellett rejtenem árnyékosabb helyekre és így túlélték. Reggelire szokásos húsvéti étel volt: sonka (amit én mustárral eszek), tojás, kalács. Ebédre pedig több volt a választék és beigli volt a desszert. Igen, szeretek enni és főzni is.:) Tojásfestésre nem került sor, mivel unokaöcsémmel foglalkoztam. Délután focimeccs volt a faluban, ma minden volt. A fák is szépen virágoznak.
.jpg)
Szeretem amikor fúj a szél és a szirmok repülnek. Maradj még, kedves tavasz.
Holnap megyünk szüleimmel Komáromba kirándulás céljából, megnézzük a várost. Holnap is fényképezek, remélem jó idő lesz.
