Szóval akkor most mi van? Gyakran felteszem magamnak ezt a kérdést mostanában. Néha meglepődöm egyes embereken. Ez is hányszor hangzott már el tőlem. Talán nem is az emberekkel van a baj, hanem velem. Az a legrosszabb, hogy mindenért magam okolom, én teszem saját magamat szerencsétlenné. Basszus, az utóbbi pár hónapban elég sokszor éreztem magam rosszul, nem fizikailag, lelkileg. Mitől? Mindentől. Egy idő után összegyűlnek a kis dolgok és ekkor jön csokonai magánya. Megértem a palit, együttérzek vele.:D

Ramóna, kedves Ramóna. Mit is mondhatnék róla (még rímel is)? Nem is gondoltam volna, de azért meglepett. Az egy dolog, hogy kinevet a hátam mögött, de hogy utána még jópofizik, az már sok. Az tény, hogy én is kibeszéltem, de mindegy. Ebből már úgyse tudom magam kimagyarázni. Csak az a különbség a kettőnk között, hogy ő mindenkit. Van ez az ártatlan, tudatlan kislány oldala, meg a gonosz, pletykázós, mindenből én kerüljek ki győztesen énje. Ezt mindig is láttam benne, csak nem gondoltam, hogy még az elvileg hozzá közel állókat is elássa. Szép, mondhatom. Ennyit róla.

Úgy érzem, hogy kicsit el kell távolodnom mindenkitől. Ezzel csak magamnak teszek jót egy kis időre. Néha muszáj. Annyira magamra veszem a dolgokat és elég sok minden érzékenyen érint. Ez nem túl jó, valaki rázzon meg!