The Simple Life

Még ilyen se volt, h majdnem minden nap írjak. Mi mást tud csinálni az ember, ha letört, bánatos, akár szomorú. Nem jó ez így, próbálkozom, nem megy, kínlódom, megpróbálom újra, de semmi. Elhatároztam, h lépésről lépésre tanulok majd, nem mindent egyszerre, hátha így előbújik a motiváció. A nyelvtan nagyrészét magamba kényszerítettem, de a lelkesedés gyorsan alulmaradt. Főleg az utóbbi napokban. Hétfőn 1-es matek doga, ma meg töri, ami szintén dekk lett. Már nem is lepődöm meg. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, ilyen nemtörődöm? Utálom magam emiatt, és az a legrosszabb, h saját magammal állok harcban (Mein Kampf, csak más értelemben:P). Legalább néha megvan a jókedvem, amikor látom azt a reménysugárt. Délután is elgondolkodtam azon, h miket írtam tegnap, hogy lehettem ennyire magam alatt? Aztán később megint elveszettnek éreztem magam. Képtelen vagyok változtatni, nem megy, de nem foghatom fel így. Belefáradtam abba, h mindig mindent jónak lássak, belefáradtam a "jókislány" szerepbe. Nem akarok én rossz lenni, de tennem kell vmit. Újra meg kell találnom önmagamat, az optimista, vidám, magabiztos énemet. Összezavarodtam. Látom a helyes utat, csak rá kellene térni és ez az, ami kihívást jelent. Nem baj, a hitem még megvan. Kérlek, adj erőt!