Túl vagyok az érettségin, vééégre!:D Nem hiszem el, annyira hihetetlennek tűnik. Ráadásul jól is sikerült annak ellenére, hogy az utolsó napokban fogtam neki a tanulásnak. Köszönöm Istenem! Anyukámnak is rengeteget köszönhetek, amiért folyamatosan bíztatott. Iszonyatosan nehezen álltam neki. Ez történik azzal, aki az utolsó pillanatra hagy mindent. Ezen változtatnom kell.
Furcsa volt...minden. Már nem fogok osztálytársaimmal napi szinten találkozni, se a tanárokkal, nem lesznek dolgozatok, iskolai ünnepek, matrózblúz (amit persze nem szerettem, de mégis hozzátartozik az iskolai emlékekhez). Szóval kezdetét veszi a "nagybetűs élet", ahogy szokták mondani. Most olyan szabadnak érzem magam, megkönnyebbültem. Ez nem azt jelenti, hogy nincs tennivalóm, sőt. Tervek, azok vannak. El kell indulnom az úton. Több dolgon változtatnom kell magammal kapcsolatban. Most van rá időm, a jövővel foglalkozni. Ez úgy hangzik mintha holnap lenne a világ vége, pedig nem (reméljük). Ezt mind szép és jó leírni, csak tenni is kellene érte.:P
Szabadság
2009.06.24. 17:23 hunhungirl
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://simple.blog.hu/api/trackback/id/tr381206013
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
