"Mi lenne veled, ha a lustaság fájna?" -Anyukám gyakori kérdése. Hát igen, ma megint nem csináltam semmit, szószerint. Jövő héten lesz belső vizsgánk magyarból és 12 tételt kellene tudnom, hansúlyozom KELLENE. Én mennyit tudok a 12-ből? Őszintén, semmit. Na jó, azért tudnék beszélni Petőfiről vagy Aranyról tanulás nélkül is, de itt nem elég egyszerűen 'beszélni', stílus is kell hozzá (ami nekem nincs, vagyis csak minimális). Engem inkább az aggaszt, h mikor kezdek hozzá. Most is csak mondom (vagyis írom), de ebből nem lesz semmi jó. Vannak dolgok, amikért meg kell dolgozni. Amikor sikerül vmi, akkor meg majd kicsattanok a boldogságtól. Komolyan, néha nem értem magam. Elég a szövegből, ááááááááá! :P
Nos, suli téma lezárva...köszönjük szépen hunhungirl. Igen, nem adom ki a valódi nevem, így sokkal izgalmasabb, nem? Az a legjobb, hogy holnap nem megyek suliba, mert Pestre megyek banki ügyeket intézni. Ribizli barátném szerint valamilyen piszkos ügybe keveredtem és ez nagyon is gyanus. Én azt mondom, hogy nem kell aggódni. Mivel betöltöttem a 18. életévet, elvileg nagykorúvá váltam (agyilag még nem). Szóval igazából számlával kapcsolatos dolgok, be kell avatni a szolgáltatások világába. Annyira nem érzem magam felnőttnek, egyáltalán mi az hogy felnőtt? Erről tudnék órákat filozofálni, de jobban jársz ha nem teszem. Legszívesebben elmennék néha egy lakatlan szigetre, ahol csak én vagyok meg a természet. Szeretném egyszer megtapasztalni, h milyen a nélkülözés, magamtól rájönni dolgokra. Szerintem felesleges ilyen dolgokon sokat gondolkodni, mert ha egyszer olyan helyzetbe kerül az ember, akkor úgyis megtapasztalja. Legyen mára ez a végszó.
