Végre túl vagyok a magyar vizsga egy részén, nem volt túl vészes. Elvileg már holnapra ki lesz javítva, majd meglátjuk hogy sikerült. Inkább nem mondok semmit előre. Na de most inkább hanyagolom a suli témát.
Holnap megyek fodrászhoz, már alig várom. Szeretem a hosszú hajat, de nehéz kezelni és jobban is áll a rövid. Több embert is megkérdeztem az osztályban, h melyik áll jobban. Legtöbben a rövidet mondták, szüleim is. Túl sokat foglalkozom a hajammal, de ha az ember egyszer jól akar kinézni.
Az előbb olvastam Ribizli blogját az im-neten. Először én is ott akartam regisztrálni, csak közben zártkörű lett. Szóval olvastam a blogját és nagyon aggaszt az állapota. Hánytatja magát, vagdossa a karját...ő nem volt ilyen!!! Úgy szeretnék rajta segíteni, de úgy érzem, hogy hiába. Már nem beszélünk annyit mint régen, teljesen eltávolodtunk egymástól. Mások barátságát keresi, elhanyagoltnak érzem magam. Nem vagyok féltékény, egyáltalán nem, csak hiányzik néha. Végülis vannak mások az osztályban akik fontosak nekem, de most egy embert elveszítettem. Nem merek hozzászólni, nehogy valami rosszat mondjak. Tudni kell rólam, h utálok másokkal rosszban lenni. Ilyenkor inkább bedobom én a fehér törölközőt, még akkor is ha nem én vagyok a hibás. Tanácstalan vagyok. Az lesz a legjobb, ha nem teszek semmit. Majd csak lesz valami...
Hogy telik az idő, 6 előtt ültem ide és már 7 lesz mindjárt. Még történelmet kell tanulnom, holnap témazárót írok-úgyhogy sipirc! :P
Ja tényleg, ilyen hajat szeretnék *.*
