Ma nagyon hideg volt és még mindig az van. Megfagyok, a ujjaim jégcsapokká fagytak. Még nem fűtünk, vagyis akartunk volna, de a kazán nagyon füstölt valamiért és inkább nem gyújtottunk be. Anyukám meg nem akarta bekapcsolni a gázt, eléggé drága. Megfagyunk télen. Remélhetőleg megoldódik addigra a probléma.
Eszembe jutott ma valami, pontosabban valaki. Egomeistert már említettem egy korábbi bejegyzésemben, az a srác. Tavaly decemberben szakadt meg vele a kapcsolat, nem igazán beszéltünk. Próbáltam újból közeledni felé, de már nem volt ugyanolyan. Ilyenkor voltam vele jóban tavaly, és eszembe jutott, h mennyit msn-eztünk, főleg ősszel. Már nem akarnék vele járni, de néha hiányzik, mint beszélgető partner. Talán akkor sem akartam vele járni, csak jólesett, hogy érdeklődik irántam valaki, még akkor is, ha nem is volt komoly, ki tudja. Az volt a gond, h egyoldalú volt a dolog. Én kezdeményeztem, nyomultam legtöbbször, mostmár tudom, h nem kellett volna. Akkor talán még ma is beszélnénk. Sokszor gondolkodtam azon, h mit éreztem iránta. Azt nem mondhatom, h szerelmes voltam, mivel ahhoz több kellett volna, de eléggé erős érzelmek fűztek hozzá. Gondoltam, h írok neki, de inkább hagyom. Ha a sors (Isten) úgy akarja, akkor úgyis fogunk még beszélni, esetleg találkozni/összefutni. Ha nem, akkor meg nem. El kell fogadnom. Néha jönnek ilyen pillanatok, amikor rá gondolok, aztán elmúlik. Addig lesz ilyen, ameddig nem találok mást, akire gondolhatok. Hogy az mikor lesz, az jó kérdés. Majd egyszer. Ki tudja.
