Annyi gondolat keveredik egyszerre a fejemben. Akárhányszor megbillen a mérleg, az egyensúly, máris rohanok a blogomhoz. Elegem van ebből az egészből. Nem bírom, kikészít. Már magam sem tudom, hogy kik a barátaim vagy én kiknek vagyok a barátja. Összezavarodtam. Tudom, hogy én is hibás vagyok ebben és emiatt is szar, de mindig másokon lepődöm meg. Két ember között állok és nem tudom, hogy mit csináljak, tényleg nem. Mindkettőt kedvelem, nem fordulhatok egyik ellen sem.
Luc- művészi, alkotómester, olykor bonyolult, magabiztos egyes dolgokban, néha kicsit bunkó, de ugyanakkor van a másik oldala, amikor kedves, feldobott, vidám, érdeklődő. Azt már mondtam, hogy azt szeretem benne, hogy akármit mondhatok neki, anélkül hogy hülyének érezném magam. Megbízom benne. Emellett tényleg nagyon jó barátnő összeségében. Néha elbizonytalanodom, amikor olyanokat mond, hogy meg kell kérdeznem magamtól, h tulajdonképpen akkor miért is barátkozik velem? Amúgy nem lenne neki kötelező, de néha úgy érzem, h én erőltetem. Látom, hogy sokkal jobban el van másokkal az osztályban, akárhol. Csodálkozik, hogy miért nem beszélünk annyit, miért nem lógunk. Talán mert ő nem keresi a társaságomat. Odamehetnék hozzá, de akkor ott van a Kata meg a Babett. Félreértés ne essék, én nagyon kedvelem őket és aranyosak, de valahogy nincs meg az a közös téma, jópofizni meg nem akarok. Nem kell mindenkivel jóban lenni. Sokszor azt érzem, hogy lenéz (másokkal szemben) és ebből kiindulva próbálok megfelelni neki, de minek? Többször közeledtem már felé, de eredménytelenül, elvagyunk egy ideig, aztán megint vissza a régi állapothoz. Minek is kedvezzek neki, ha nem szereti mások közeledését vagy max engem. Most nem akarom őt lehúzni, bennem is ugyanennyi hiba van, tudom, és utálom, amikor a tudtomra hozzák azt, amit tudok. Elfogadom, de nem szeretem.
Rami- egyszerű, nem szereti a bonyolult dolgokat, mert nem tudja felfogni (Miss IQ60):P, puskamester, szintén magabiztos, de belül még kislány. Néha megsajnálom a tudatlanságáért, de tényleg jószívű, viszont pletykás, de vele is jókat lehet nevetni. A Ramiban azt szeretem, hogy vele is rengeteg a téma és megértő egyben. Nem érzem magam kisebb értékűnek mellette (lehet, h megegyezik az IQ szintünk:D). Annak ellenére, hogy sok a közös téma, valahogy mégse mondhatok el neki mindent, csak felületesen. Jó persze, mindent nem kell elmondani egy embernek magáról, de pl. vannak olyan dolgok, amit a Lucnak elmondok, de neki nem. Pletykás múltja miatt nem bízom meg benne teljes mértékben, szerintem nem is fogok. Néha olyanokat kérdez tőlem, h ledöbbenek a tudatlanságán, ilyen mindennapi dolgokról. Hirtelen von le következtetéseket, ha mondok neki valami negatívat és máris leadja "A hattyú halála" című tragédiát. Túl érzékeny.
Még pár dolgot tudnék sorolni róluk, jót és rosszat (több jót). Meg magamról is, ezt sose felejtsük el!:) A szob eset után most elvileg a Luc oldalán állok, de nem szeretnék senkinek az oldalán se állni. Egyetértek a Luc nézőpontjával, de ettől most nem fogok a Rami ellen fordulni. Igaz, hogy kibeszéltem a Ramit többször a háta mögött, mert nem értek egyet azzal ahogy a dolgokat látja. Ezt meg is mondtam neki, persze finoman. Luc szerint ez gáz, hogy kibeszélem a háta mögött, közben meg jópofizok neki, ez a jelen esetben igaz. Tényleg nem szeretném megbántani, de egyiket sem! Most lezárok mögöttem egy fejezetet és ezentúl nem mondok senkinek semmit senkiről, semmiről. A két ember teljesen független lesz egymástól vagy inkább hagyom mindkettőt és szerzek új barátokat, he?:D Kivonulok a társadalomból és az állatok lesznek a barátaim. Komolyra fordítva a dolgokat, még pár gondolat. Az is tény, hogy régen a Lucot is kibeszéltem a Raminak, de végül minden rossz gondolatot elmondtam neki. Már nem beszélem ki, de nem hisz nekem. Ezt mondom, h akkor minek a barátság, ha nem bízik meg bennem? Viszont itt ellent mondok magamnak, mert a Ramit meg kibeszéltem tudta nélkül, de neki is elmondtam, h a Luccal néha megtárgyalunk dolgokat, ami gondolom nem tetszett neki. Nem is az a gondom, hogy nem bízik meg bennem, hanem hogy másoknak hisz. Vele régebb óta vagyok jóban, mint a Ramival és ez azért számít. Annyi vita és peace4ever után főleg. Nem erőltettem meg volna magam a semmiért. Lehet, hogy tényleg ez az utolsó évem Magyarországon és tényleg "emlékezetessé" teszi, látom. Amint elmegyek (ha megvalósul egyáltalán), 2 nap is máris elfelejt. Most lehet, hogy én vagyok önző, meg kioktató, de mindig így szokott lenni. Több éves barátságok szakadtak meg a távolság miatt, de levelezhettünk volna, hisz itt vagyunk a 21. században, szinte minden lehetséges. Írtam 1 oldalas leveleket és annyit kaptam vissza, hogy köszi, jól vagyok, majd beszélünk. Aha, azóta is beszélünk. Lehet, hogy túlreagálom a dolgot, de ezek nekem ilyen kis dolgok, amik számítanak. A Ramin azért nem lepődnék meg, mert vele úgyis csak a suliban tartom úgy igazán a kapcsolatot. MSN-en is beszélünk, de a tanulásról, meg a lovakról, most ezzel mit kezdjek? Szerintem még mindig nehéz dolog a barátság, az igaz barátság. Nem az "azért barátkozom veled, mert..." című kategória.
Sikerült kicsit megnyugodnom, de még mindig bennem van ez a kettősség. Majd valahogy megoldódik egyszer. Elméletileg megmaradt a Triumvirátus, plázabitch, discobitch és kockabitch.:D
(Ha ezt visszaolvasom holnap, tuti meglepődöm.)
