Jaj gyerekek, már jöhetne a hétvége. Vizsgán mindenki túl van és elég jó lett az osztályátlag, a tanárnő is meg volt elégedve. Komolyan, a tanuláson kívül másról nem tudok beszélni vagy mi? Abbahagytam...de tényleg!:D
A másik meg az, h sikerült ma összevesznem Ribizlivel. Próbáltam megmenteni a barátságunkat, de ahhoz két ember kell. Én hiába teszek érte akármit, ha a másik leszarja. Állandóan csak ment a vita és mindenki magára gondolt. Bevallom, h még én is, de mindig próbáltam helyre hozni a hibáim. Ez róla nem volt elmondható, csak bunkó volt és nem gondolt másokra. Azért szövegelek erről ennyit, mert nekem ért valamit a barátságunk. Azt hittem, h végre lehet egy igazi barátnőm, akivel mindent meg tudok osztani, megbeszélni dolgokat, de úgy látszik, h tévedtem. Mindig is olyan voltam, h inkább sok emberrel voltam jóban és valakivel jobban, valakivel kevésbé. Jó, vannak még általánosból nagyon jó barátaim, csak nehezebb velük tartani a kapcsolatot, mivel távol laknak. Szerintem igaz az a mondás, h az igazi barátság mindent kibír. Akkor ezek szerint, nem voltunk igaz barátok. Bevallom, h kicsit hiányozni fog, de túlélem. Már feladom, próbáltam küzdeni, de hát hiába. Így lesz a legjobb, mert úgyis mindig csak vita lenne a végén. Már a fejem is megfájdul ettől.
Szüleimmel elmentünk sétálni ma este, olyan kellemes az idő. Ma délután is jó meleg volt. Felmentünk az utca végére (mert egy dombon van) és néztük a minket körülvevő tájat. Hallottuk a békák brekegését meg tele volt macskákkal az utca. A virágzó fákat megvilágították az utcai lámpák. Teljesen hatalmába kerített a természet, teljes nyugalom vett körül. Szeretem a tavaszt és a tavasz is szeret engem. :)
