HTML

The Simple Life

Napi gondolataim, illetve megfigyeléseim gyűjteménye. Hogyan látja egy 19 éves középiskolás lány a mai világot? Igazából nem ennyire komoly a dolog, de megtalálható minden Japántól kezdve a Converse tornacipőkig.

Friss topikok

Linkblog

Ugyanaz a történet

2009.06.13. 19:17 hunhungirl

Nem igaz, ilyenkor fel tudnék robbani! Nem nehéz kitalálni kiről van szó ismét. Komolyan, ha nem lenne, ki kellene találni ezt a nőszemélyt. Mindig így kezdődik, elmondom valamiről a véleményem és kezdődik a balhé. Akkor minek kíváncsi a véleményemre? Ha meg nem nézem meg a rajzait, akkor az a baj. Szerintem neki, pontosabban róla íródott a Belga "Az a baj" c. száma. Ezért se fogom megnézni a kiállítást, meg azért sem, mert tudom, hogy ő hogy áll hozzá. Elhangzik az a mondat a számból, hogy másra számítottam vagy máshogy képzeltem el, akkor vége a beszélgetésnek. Egyszerűen úgy fel tud húzni azzal, hogy ő maga se tudja, hogy mit akar valójában. Azt mondtam, hogy nem tetszik a rajz, másra számítottam. Erre elkezdi, hogy te csak ne várj el tőlem semmit. Lehet, hogy én voltam a hülye, mert nem tudtam normálisan megfogalmazni a mondanivalómat.
Nem tetszett, másnak biztos fog. Van ilyen. Én pl. sokkal jobbnak találtam az előző rajzait (amit ő persze nem). Tudom, hogy nem azzal volt a baja, hogy nem tetszett, hanem ahogy közöltem. Meg mi az, hogy utálja ha mások elvárnak tőle valamit? Ó, lesz amikor az embertől sokkal többet várnak el az életben. Nem akarok okoskodni, de ez így van. Már nem tudom kiismerni, eddig se akartam, de már zavaros. A rajzaiból tükröződik a saját állapota. Más talán nem ezt látja a rajzaiban, hanem csak annyit, hogy jó vagy rossz, de majdnem minden rá utal. Látszik, hogy valami nincs rendben, nem is a rajzaiból, inkább amikor rá nézek, a szavaiból. Ezt nem tudnám, ha nem ismerném. Egyáltalán ismerem? Nem.
Érdekes, hogy a düh mennyire át tud csapni más érzésbe. Ennek ellenére, mérges vagyok rá jelen pillanatban. Legtöbbször támadásnak veszi, ha próbálok valamit mondani és ilyenkor elkezd sértegetni mindenféle beszólással. Ebben csak az bánt, hogy ekkor érzem a legőszintébbnek. Hiába válaszolok akármit, negatívan érinti. Ezért inkább elmegyek. Beszélni úgyse beszél, inkább elzárkózik. Hiába mondom magamnak, hogy most nem érdekel, de igazából igen, néha aggódom miatta. Miért is? Lassan viszont már elmegy a kedvem attól, hogy érdekeljen és hagyom. Hagyom azokat a dolgokat, amik régen zavartak és rájövök, hogy ő tényleg ilyen. Erre mondaná, hogy nem kötelező vele barátkozni, stb. Megszöksz vagy megszoksz, nem?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://simple.blog.hu/api/trackback/id/tr551183082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.