"Lassan 20 éves leszek!" - erre döbbentem rá a napokban és kicsit megijedtem. Tudom, nem nagyszám, de azért furcsa, amikor az ember elkezd beszélni a múltjáról és olyanokat mond, hogy 6-7 évvel ezelőtt. Pl. a 2000 modern kornak számított, de már az is 9 éve volt. Úgy emlékszem rá mintha tegnap lett volna...hogy várták az emberek, de valahol féltek is tőle, pontosabban a változástól. Ma meg már nem gondolkodnak ilyenen, az élet ugyanúgy folytatódik.
Nos, ennek a felfedezésnek következtében elhatároztam, hogy új életet kezdek (századik alkalommal:P). Sikerült is mindig elkezdeni, csak egy idő után aláhagyott a lelkesedés. Új élet alatt azt értem, hogy...hogy...hogy? Még nem sikerült teljesen átgondolnom, de pl. kicsit aktívabbnak lenni és nem lustálkodni annyit, komolyabban venni a tanulást, kitűzött feladataimat végrehajtani (időben!!), stb. Ezenkívül megérkezett a tavasz, akit ezentúl nyárnak hívnak és formába kell jönnöm.
Délelőtt letekertem a Dunához, aztán rendet raktam a szobámban, porszívóztam, ruhákat selejteztem és ebédre a levest (kukorica) én csináltam. Le is fényképeztem:
Büszke vagyok magamra, bár elég egyszerű volt és finom. Aki soha életében nem főzött, az is el tudja készíteni. Kicsit sűrű lett, majdnem főzelék. Amúgy a recept innen van:
Gaál Zoltán: Ikebana tányérokon (japán főzőiskola)
Nemrég vettem ezt a könyvet egy antikváriumban. Alig lehet Magyarországon kapni Japánnal kapcsolatos könyveket, annál kevésbé nyelvkönyveket. Anyukám is főzött már belőle, az is finom volt.:)
Tegnap voltam vásárolni. Én meg a vásárlás = katasztrófa. Általában mindig üres kézzel térek vissza. Kivételesen vettem magamnak egy felsőt a Takkoban. Alig volt valami, vagy csak nekem nem felelt meg? Túl válogatós vagyok, talán máskor jobb lesz az áru (és a szokásaimon is javítok).:D
Holnap Húsvét! Jön a család. Lesz sonka, kalács, tojás, süti, csoki, minden. Tojást is szeretnék festeni, ilyenkor próbálok ünnepi tevékenységekkel foglalkozni. Majd meglátjuk.:)
