Ahogy olvasom más emberek blogját, rájövök arra, hogy hozzájuk képest az én problémáim nullák. Nem is a problémák, hanem amivel foglalkoznak, a témák, mondanivalók, gondolataik. Én meg csak arról tudok írni, hogy milyen álszent az egyik osztálytársam, amiért lebénázott matek órán. Jujj, borzalmas, most mi lesz?
1. Nem foglalkozom ilyenekkel többet
2. Ő meg másban béna
3. Tényleg bénáztam a táblánál matek órán
4. Nem lepődöm meg az embereken, a világ már csak ilyen
5. Oké, befejeztem
Visszatérve a blogtársakhoz. Igazából a blogom célja az lenne, h véleményt alkossak a minket körülvevő világról, eseményekről, mindennapi témákról, stb. Helyette az életem "hatalmas problémáit" vetítem magam elé. Ez is hozzátartozik, nemde? Mosolygok magamon. Szerintem nincs olyan ember a Földön, aki úgy gondolkodik mint én, legalábbis nyiltan. Lehet, hogy a Marsról vagy a Szaturnusz egyik holdjáról származom vagy inkább nem ismerkedem eleget, h találkozzak a hozzám hasonló furcsa gondolkodású emberekkel. Az is lehet, hogy ez teljesen természetes, csak nem beszélnek róla.
Feltöltődöm, amikor ezeknek az embereknek a blogját olvasom. Maga az olvasás élménye is feltöltő, de ha jobbnál-jobb gondolatok is párosulnak hozzá, az még überebb. Mit is akartam mondani? Elfelejtettem...
Mindegy, olvasok tovább.
