Tiszta hülye vagyok. Nem tudom mi ütött belém mostanában. Ma se tanultam semmit, 4 nap állt rendelkezésemre, de semmi. Itt volt a lehetőségem, h újból barátok legyünk Ribizlivel, de ezt is sikerült elszúrnom. Közben rájöttem, h nem is miattunk kért bocsánatot, hanem maga miatt, hogy ne érezze rosszul magát a saját bőrében. Én nem tudok neki olyan könnyen megbocsátani, mint a Ramó. Ő vajszívű, ahogy megfogalmazta. Megint együtt lesz a csapat, de már sosem lesz olyan, mint volt. Túl sokat bántottuk egymást és fogjuk is még a jövőben. Kezdtem magam jól érezni nélküle, ez meg csak az én önzőségemre utal. Már nincs kedvem ehhez, ez már nem barátság. Senki se kéri vagy követeli tőlem, de akkor meg én lennék a bunkó. Végülis az én döntésem, rajtam múlik.
Egomeisternél is sikerült teljesítenem. Leszólítottam nagynehezen MSN-en. Nem merem leszólítani; úgy érzem, h olyankor lenéz vagy azt kérdezi magában, hogy "Mit akar tőlem ez már megint?". Túljutok a leszólításon és csak jár a szám, de mégse mondok semmit. Csak felesleges, értelmetlen szöveg. Nem tudom, h viszonyuljak hozzá. Wivinek igaza van, minek vettem fel megint? Így soha az életbe nem fogom tudni elfelejteni és csak hülyét csinálok magamból folyamatosan. Miért nem bírom felfogni, h nem akar tőlem semmit? Én is tudom milyen az, amikor nyomulnak rád, de te nem akarsz semmit a másiktól. Ő is biztos így érez. Egyszerűen el kell felejtenem...nem is olyan nagyszám. :) Saját magam nehezítem az életem, mindig önmagammal harcolok. Nem vagyok skizofrén, de a belső énem nem ért mindig egyet a külsővel.
Elszívja minden erőmet a társadalmi élet. Akármilyen szép és jó, olykor fárasztó, sőt kimerítő tud lenni. Most egy forró zuhanyra van szükségem. Igen, azt hiszem az most megold mindent.
